Az írás címe: Sérült madár bejelentése

Bejelentését megteheti az alábbi telefonszámokon:

• Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Belgyógyászati Tanszék Rendelointézete Budapest, VII. István u. 2.    Dr. Beregi Attila    20/954-97-93
• Budapesti Állat-és Növénykert        1/273-49-00
• Xantus János Állatkert, Gyor, Kiskút liget        96/618-367
• Misina Egyesület Pécs        72/337-035
• Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark, Veszprém    88/566-140
• Miskolci Vadaspark        46/332-121
• Nagyerdei Kultúrpark, Debrecen        52/310-065
• Kecskeméti Vadaskert, 6000 Kecskemét Mukert 1.        76/320-121

A mentohelyre való szállításban segítenek:

• CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület, Szeged, Arany J.u.1. 62/424-392    20/328-94-33
• Konrad Lorenz Természet- és Állatvédelmi Egyesület, Hódmezovásárhely: 62/245-059    20/52-53-528

Ragadozó madarak vonatkozásában az egész ország területén Magyar Solymász Egyesület, koordinátora:

•    Bérces János    70/318-31-58

Elektronikus formában megteheti:

• info@madarpark.hu címen

A írás  címe:A magyar méz

"A méz a természet utánozhatatlan alkotása. Magába rejti a táplálóföldet, az éltető esőt, a virágbontó napsugarat”

Természeti adottságaink és a méhészek hozzáértése révén kitűnő minőségű és csodálatos ízű termékek vannak hazánkban. Ilyen a mézek világbajnokaként külföldön is ismert és közkedvelt akácméz - amely termelésében nagyhatalom vagyunk -, a rendkívül illatos és zamatos, a kunsági termőtájra jellemző selyemfű méz – ami valódi hungaricum - , vagy éppen a kevésbé ismert, a folyók árterein termő piros színű harmonikus ízvilágú ámorakácméz.
Még sorolhatnánk a repcétől a vegyes virágmézeken keresztül a hársig, mindegyik más és más. Itt az ősz és közeleg a tél. Keresse a termelőnél, hiszen ott biztos az eredete!

A cikket küldte vagy forrás:

Országos Magyar Méhészeti Egyesület

A írás  címe:Sámán vagy táltos

"Irányított őstörténetünk egyik legnagyobb csúsztatása az, hogy Szibériában és másutt valóban létező sámánokat önkényesen összemosták őseink tudós gyógyító embereivel a táltosokkal, márpedig őseink soha olyan területen nem tartózkodtak, ahol sámánok éltek volna. Jogos a "sámánkutatás" Szibériában, csakhogy a magyarok ősei sohasem jártak ott. Ezen összemosás gyökereit abban kereshetjük, hogy őseink papjainál valóban voltak olyan tulajdonságok - kiválasztottság, "szakmabeli" ismeretek tudatos megszerzése stb, - amelyek a sámánoknál is megvoltak, a kettőjük közötti különbség azonban igen nagy. A marxista őstörténet azt hirdette, hogy a magyarok őseinek a vallása a sámánizmus volt, holott az nem tekinthető vallásnak. A vallásokra ugyanis bizonyos strukturális jegyek a jellemzőek, legfontosabb a vallási tudat, az istenhit (ideológia) és a mitológia. Emellett, de csak másodikként említendő a kultusz, azaz rítus, majd a függőségi érzések és a szociális szervezet. A sámánizmusnak azonban nincs egységes ideológiája, különböző mitológiákkal rendelkező népeknél fordul elő, nincs dogmatikája és teológiája. Leglátványosabb és kiemelkedő része a szertartás (a rítus, a "sámánkodás"), mely összefonódik a törzsi kultuszokkal és nem önálló, azaz a kultusznak nincs társadalmi szervezete. A szibériai sámán az a személy, aki - jelképesen - közvetít az emberek világa és a szellemek vagy lelkek elképzelt világa között. Legfontosabb jellemzője, hogy elő tudja idézni az extázist, melynek során megváltozott tudatállapotba került. A sámán extázisa előidézésére narkotikumokat, kenderfüstöt vagy gombákat használ, "sámánkodásait" szaggatott szarvasbőrruhában végzi, fején sámánkoronát visel és sajátos hangszerén dobol. Sámánjai voltak a lappoknak, az obi-ugoroknak, a madzsu-tunguz népeknek, a paleo-szibériai keteknek, korjákoknak, csukcsoknak, jukagíroknak, de sem az iráni népeknél, sem a belső-ázsiai hunoknál, ujguroknál és türk népeknél ilyenek létezéséről nincs tudomásunk.

Ezzel szemben őseinknek a természettudományokban járatos, tudós, gyógyító papjaik - táltosaik - voltak. A gyógyítást végző tudós és a varázslatot űzni akaró sámán között óriási a különbség. A táltoshoz hozzátartozik a tudás, a másikról való gondoskodás (tehát a gyógyítás), a természetfölötti erők (gyógyfüvek, sugárzások stb.) felismerése és használata. Ősvallásunk papjairól Theophylaktosz írja, hogy "a türköknek papjaik vannak". 1046-ban Péter király ellen fellázadt Vata fia János "táltosokat gyűjtött maga köré, akik éneket zengtek az új hit ellen". Honfoglaló őseink táltosai rendkívül nagy tudás birtokában voltak; mint a törzs legszűkebb vezetőrétegéhez szorosan hozzátartozóknak módjukban állt más kultúrák vallásaiból, papjaik tudásából a lehető legtöbbet eltanulva magukévá tenniük. Talán úgy is mondhatnánk, hogy a táltosok azok a nagy tudású emberek, akik a magyarság "kusza és véletlenszerű" szellemvilágát a Magyarok Istene alá rendezik. Őseink táltosai Belső-Ázsiától a Kárpát-medencéig megtartva ősi feladataikat sokat változtak, ma úgy mondanánk "modernizálódtak". A táltosok szerepe Európába érve fokozatosan halványodott, de a hagyomány gyökerei olyan mélyek, hogy bizonyos formában a máig fennmaradtak; füvesasszonyok, javasasszonyok és jövendőmondók személyében; a táltosok egy-egy részfeladatát ők viszik tovább, asztrológiai ismereteiket az Alföld pásztorai hasznosították, termékenység-rítusuk pedig néphagyománnyá vált. Tevékenységükből sokat megőrzött a néphagyomány; legmarkánsabban a regősök ritmikus ütemű éneklésében vagy a busó-táncokban és a sokáig élő garabonciás diák személyében lelhetők fel nyomai, de szokásaink, nyelvi fordulataink, sőt néhány régi helyneveink is őrzik személyüket. Ez a hitvilág semmiképpen sem nevezhető "primitívnek", hanem a valóságnak az adott körülményekhez való alkalmazkodásának tekinthető, mely a természettel, az ismeretlennel való szoros kapcsolatból ered. Az eltűnt táltos szerepe egy ősi hitvilág pusztulásának tragikus jele. A magyarság táltosai is arra a sorsra jutottak, mint a magyarok közül sokszor annyian. Egy részük abbahagyta az ősi gyakorlatot és a kereszténységet fölvéve igyekezett beilleszkedni az új, számára idegen társadalomba, más részük, aki ellenállt, kivégeztetett. Nem jelent meg többé "táltosló" és természetes okokkal magyarázták a lidérceket és a sokat jelentő szimbólumokból "díszítőelemek" váltak. A halottakat keresztény módon útravaló nélkül temették el, nem adtak melléjük útravalót és nem tették mellé használati tárgyait, fegyvereit. Az sem lett fontos, hogy a halott a felkelő Nap felé tekintsen. Az ősi hagyomány a civilizált Európában "babonává" minősült."

Esetleg, ha valaki tovább akar  a témáról  akkor a http://www.istvandr.kiszely.hu/ostortenet/021.html oldalon megteheti.

Remélem segítettem valamit lapjuk színvonalának emelésén.